A Toreador klán

“Ó igen, hát nem csodálatos? Igen, ő az új felfedezettem – én vagyok a múzsája az édes kicsi drágámnak. Csak gondolj bele! Hogy mi van azzal a – ó, Thomas-szal? Nem is tudom… Végtére is, megvolt a maga “tizenöt perce”, ahogy mondani szokták, de nem illettünk össze, olyan unalmas volt, ki kellett rúgnom. Öngyilkos lett? Tényleg? Buta fiú – meg kellene köszönnie, hogy nem Öleltem magamhoz. Túlbonyolította volna a helyzetet, azt hiszem.“
Jó pár vértestvér szerint nem többek, mint hedonista pózőrök. Általánosításnak általánosítás, de nem feltétlenül alaptalan. Hedonisták? Így is van, de nincsen abban semmi rossz, ha valaki kiélvezi a nem-létét és próbálja kiaknázni a lehetőségeit. Végül is, előttük egy örökké valóság. Mért ne lehetne ezt szórakozással tölteni? Így a partyk, a bálok, a közösségi összejövetelek, a pletykák megbeszélése szerves része az életüknek.
Érzékenyek és ők azok, akik a legszorosabb kapcsolatban állnak a halandókkal. Gyakran hagyják magukat elcsábítani és ragadnak ki ghoulnak vagy Gyermeknek olyan embereket, akik valamilyen oknál fogva felkeltették az érdeklésüket és szeretik kedvüket lelni bennük.
És hogy pózőrök? Á, a többiek csak irigyek… ha már valakinek van pénze jó cuccokra és a szépség, az esztétika dominál az életében, mért ne vehetné meg mindenből a legjobbat és a legszebbet? Aki megteheti…  Szerintük nincs abban semmi pózőrködés, ha egyszerűen kicsípik magukat. Szeretik, ha felkelthetik mások figyelmét. Részben igazuk van, mert hát valóban élvezetes egy társasági lénynek, ha a környezete rá figyel. Viszont hajlamosak túlzásokba esni. Akár akkor is, amikor igyekeznek a legjobb dolgokkal (és emberekkel) körülvenni magukat.
Mások művésznek tartják őket. Ebben is van valami, ugyanis a történelem során sok olyan Toreador született, akik életükben művészek voltak, s szintén sokuk halála után is folytatja a művészkedést. Érthető, hiszen nem véletlenül alkotó, szenvedélyes és szépségimádó jellemek. Arról viszont már megoszlanak köreikben a vélemények, hogy mi a szép és mit jelent művésznek lenni, avagy mi is tulajdonképpen a művészet. Persze, ahhoz, hogy Toreador légy, nem kell feltétlenül művésznek lenned. Kreativitás, fel nem fedezett tehetség, szépérzék, szépségimádat, szenvedély egy kis élvhajhászattal meghintve. Ha rendelkezel valamelyikkel, akkor akár felkeltheted egy klántag figyelmét, ha még szép is vagy ezek mellett.  
Tehát a lényeg, hogy lételemük a szépség és a közösségi élet. Épp ezért, nincs is szörnyűbb látvány egy kiégett Toreadornál. Viszont így is úgy a Kamarilla oszlopos tagjai, a társadalmi élet sava-borsa. Bár nem annyira a vezetés, irányítás érdekli őket, mint a pompa és a fényűzés, az élvezetekben való tobzódás, az alkotás és a minőség. Persze vannak olyanok akik az intrikát, és a politika művészetét már-már mesteri szinten űzik.  


Gúnynév: Elfajzottak

Ősatya: Arikel

Frakció/Szekta: Többségük Kamarillás, mert itt jobban kiélhetik magukat. Viszont akadnak olyan tagok is, akik elhagyták a Kamarillát, mert nem voltak képesek a kiteljesedést eme szekta keretein belül meglelni. Így a Szabbat fogadta be őket.
Ezekről így vagyon írva: „Szabbathoz csatlakozók bizarr “művészetekbe” merülnek; ilyenek a vérfestészet és a kínzás, vagy pedig a legzüllöttebb underground mozgalmak irányításával mulatják idejüket.”

Megjelenés: Ők maguk is esztétikusak. Legtöbbjük gyönyörűen néz ki, mi több, egy Toreador mindig ad a megjelenésére. A fiatalok divatosan öltözködik, ápolt és a mozdulatai eleganciát tükröznek. Az idősebb vértestvérek egy része a régebbi divatnak hódol, de akadnak olyanok akik a koruk ellenére is igyekeznek lépést tartani a mai kor divatjával.

Menedék: Pompás külső mellé pompás lakhely is dukál. Otthonaik általában kényelmesek és ízlésesek. Olyan helyek, amelyek akár egy party megrendezésére is alkalmasak. Sőt, vannak köztük jó páran, akik egyenesen olyan lakást vásárolnak maguknak, amelyben puccos bálokat és összeröffenéseket rendezhetnek, elvégre fentebb utaltam rá, hogy a közösségi élet fontos szerepet játszik az életükben. Akadnak olyanok akik egy teljesen hétköznapi lakásban húzzák meg magukat, így itt is látszik, hogy nem minden Toreador egyforma aki még az otthonában is a magamutogatásra hajt.

Háttér és karakteralkotás: Sok vértestvér sok ízlés és sok látásmód. Az ifjak jelleme is sokrétű lehet. Akad köztük pörgős, laza partyarc és byroni világfájdalomban tespedő művészecske is. Az Atyát az Öleléskor általában az a gondolat hajtja, hogy a kiszemelt művészetét, jellemét vagy gondolatait meg kell őrizni az örökkévalóságnak. Egy bizonyos, nem akármilyen alakok ezek.  
Ha Toreadorral szeretnél játszani, akkor nem szabad elfelejtened, hogy fentebb nem véletlenül emlegettem annyit a szépség iránit szenvedélyüket. Koszos lesz a pólód és elrontja a rátapadt mocsok az összhatást? Hisztizz nyugodtan. Vagy látsz egy gyönyörű festményt? Merengj rajta órákat és fedezd fel a műnek a mélyebb rétegeit. Toreador vagy, megteheted! Benned van az a tetszeni akarás és feltűnésre való vágy, ami feljogisít az ilyesmire.  

Diszciplínák: Jelenés, Jelenlét, Gyorsaság

Gyengeségek: A Toreadorok túláradó szépségimádata rejt magában veszélyeket. Ha valami igazán csodálatosat lát, hall, vagy érez (legyen egy festmény, egy szobor, egy ember, egy illat vagy akár egy különösen szép napfelkelte) dobnia kell Önuralomra (célszám: 6), vagy magával ragadja az élmény. Addig áll a dermedt csodálatban amíg csak a kiváltó ok nem múlik el, el nem megy, vagy míg új jelenethez nem érünk. Az elragadtatott Toreador megvédeni sem tudja magát, bár ha megsérül, újabb Önuralomra dobást dobhat, hátha a fájdalom megtörte a varázst.

Szervezettség: A Toreadorokra nem jellemző a szervezett élet, bár társadalmi kapcsolataik, kis klikkjeik legendásak. A klán gyakorta összegyűlik, de leginkább csak a parti és a felvágás, nem a problémák leküzdésének kedvéért. A tagok klánon belüli helyzete kiszámíthatatlanul ingatag, egyetlen alattomos mosoly, apró megjegyzés a mennyekbe emelheti vagy a megvetésbe taszíthatja őket.